Fent, a messzi északon – Svéd Lappföld #3

2020.03.19

Az utolsó előtti napunk Kirunában kényelmesen és nyugodtan telt. Addigra már mindannyian jól kiismertük magunkat a városban, megvoltak a kedvenc helyeink. Szerencsénkre épp azokban a napokban zajlott a város egyik legjelentősebb eseménye, a "Snöfestivalen" (azaz Hó fesztivál), melynek keretén belül kulturális és közösségi események is megrendezésre kerültek. Ezek közül a leglátványosabb talán a nemzetközi hószobrász verseny volt, ahol 5-6 ország csapata a központi téren kihelyezett hótömbökből alkotott több napon keresztül.

Egy helyi festőművész, Peter Wiklunds festményeit a központban található kiállítóteremben lehetett ingyenesen megtekinteni.

Az #1 bejegyzésben említettem, hogy a helyiek a fatemplomot kvázi koncertteremként is használják. Így történt, hogy a "Snöfestivalen" keretén belül a helyi zeneiskolák közreműködésével a diákok egy igazán vegyes zenei világú koncertet adtak a közönségnek. A poptól a metálig elég sok féle dal hangzott el abban az egy órában. Záró esetként változatos kis koncert volt.

Viszont, hogy némi csavar és izgalom nélkül ne záruljon a Kirunában töltött időnk, ezért a sors úgy alakította, hogy kicsi fennakadás alakult ki az utunk során érintett vasútvonalon. A #2 rézben említettem, hogy részletesebben kifejtem, mennyire flottul működik a tömegközlekedés szervezése. Szóval, amíg mi a koncerten elhangzott zenéket élveztük, addig a helyi vasúttársaság SMS-ben és az applikáción keresztül is (!) jelezte, hogy a másnap induló vonatunk sajnos nem tud elindulni, DE az utazásunk biztosított lesz, mert mentesítő busszal és kisebb üzemű vonattal megoldják az utaztatást. Ezek ismeretében készítettük fel magunkat a másnapi utazásunkra.

Az utolsó, Kirunában töltött napunk kényelmesen, nyugodtan és várakozással telt. Aztán elbúcsúztunk a néhány nap alatt megszeretett várostól és a csomagjainkkal felvértezve, kisétáltunk a város szélén lévő vasútállomásra. Ott vártuk a mentesítő buszt, ami a jelzett időben pontosan 18:00 órakor meg is érkezett és elvitt bennünket Kirunától 122 km-re lévő, Gällivare vasútállomásáig. Ott már várt bennünket a kisebb teljesítményű vonat, amivel egészen a Gällivare-től kb 200 km-re lévő Bodenig, ahol végre felszállhattunk a hálófülkés vonatunkra, ami egészen Stockholmig robogott velünk. Ami számomra a legmeglepőbb volt, hogy a kiírt menetrendi érkezéhez képest még így, a bonyodalmakkal együtt is kb 20 perccel korábban érkeztünk meg a központi pályaudvarra. Stockholmban pedig újabb kalandok vártak ránk...

Eddig háromszor volt szerencsém ellátogatni az északi sarkkörön túlra és mindhárom utazásom során volt valami "izgalom" a vonattal (pl.: több órát álltunk egy állomáson, mert eltört az egyik vagon kereke, vagy épp azért, mert annyira hideg volt (-20°C/-25°C), hogy a felsővezeték nem bírta a terhelést), de egyszer sem hagyott cserben a vasút társaság és mindig időben elértem az úticélomat.


Ha tetszett, amit fent olvastál javaslom, hogy kövesd figyelemmel a bejegyzéshez tartozó folytatásokat is.