Szél fútta Dorfersee

2019.07.28

Ha azt mondom, Dorfersee, kevesen tudják feltenni a gombostűt a térképre, pedig szerintem varázslatos hely. Ezért nagyvonalakban azt mondom inkább, hogy Ausztria, Tirol, Grossglockner környéke. Ugye, hogy így máris sokkal könnyebb elképzelni, hogy merre is járunk ebben a bejegyzésben?

A bázisunkat ezúttal is Kals am Grossgklockner kicsi, de annál mesésebb, 1.324 méteres tengerszint feletti magasságban lévő falucskájában találtuk meg, most kemping helyett egy modern, minden igényt kielégítő új apartmanban. A helyiek mint mindig nyugodtak, barátságosak és kedvesek, ami nem is csoda, mivel elképesztően megnyugtató környezetben élnek.

Ezt a mesébe illő alpesi tájat fedeztük fel, aminek egy szeletét szeretném itt megosztani Veletek.

Kals am Grossgklockner (röviden: Kals) zúgó patakja mentén folyásiránnyal szemben indultunk útnak, hogy 1.324 méterről feltúrázzunk az 1.958 méter magasan elterülő Dorferseehez. Az első szakasz még közel a lakott területhez, azon félig-meddig áthaladva vezetett, ennek ellenére már itt is lehetőségünk volt töltődni a hevesen zúduló patak erejével és a puha, tűlevél-szőnyeggel borított fenyves sajátos hangulatával is.

A túra tényleges kiinduló pontjáig vezető szakaszon több, a patak mentén kialakított ismeretterjesztő és oktató jellegű játszótérrel is találkoztunk, melyeket természetesen mi magunk, örök gyerekek is felfedeztünk.

A túraútvonal- és a völgy bejáratához érkezve átszellemültünk túrázókká és nekivágtunk az előttünk álló, a Dorfersee-ig vezető útnak. A patak szintjén haladva felénk magasodtak az érdekesebbnél-érdekesebb mészkő falak és a bennük kapaszkodó fenyők. Ez a szakasz kényelmes emelkedővel vezetett fel a patak mentén kialakított úton, melynek az egyik legizgalmasabb része a mészkő hegy gyomrán átvezető alagút volt.

Mivel a környéken igen kemény volt a tél a júniusi (!) túránkat megelőzően, ezért a völgybe lezúduló lavinák hordalékai jelentősen csökkentették az alagúton kívüli gyalogösvény járhatóságát.

Éppen ezért ez az útvonal le is volt zárva és csak az alagúton keresztül tudtunk tovább haladni, ami számomra mindig nagyon izgalmas. Nyirkos, hűvös és sötét. Teljes bizalommal kell lennünk az érzékszerveinkhez - és persze a fejlámpánkhoz - annak érdekében, hogy ezek a körülmények ne legyenek zavaróak számunkra. Ez nem megy mindenkinek játszi könnyedséggel, de szerencsére a mi csapatunkban senki sem érezte rosszul magát ezen a pár száz méteres szakaszon.

Az alagútból kiérve ismét a csodásan zöldellő hegyoldalak és a zúgó patak látványa fogadott bennünket. Ilyen környezetben azért mégiscsak szívesebben barangol az ember.

Az útvonalnak a középső szakaszához érkeztünk ekkor, ahol a völgy kiszélesedett, a patak folyása elcsendesedett és a táj hagyta, hogy fürdőzzünk a szépségében. Ezen a részen a fenyők mellett rengeteg krókusz és tavaszi tárnics kísérte utunkat. Természetesen készült róluk néhány remek fotó is.

Az elterült völgyi szakasz végén egy-egy kávé mellett megpihentünk a Kalser Tauernhausban (1.755 m), ahol egyébként - menedékház lévén - meg is lehet szállni.

A kis töltődés és mosdózás után tovább indultunk a túra utolsó, legvadregényesebb szakasza felé. Számomra ez az útvonal mindig innentől kezdve a legizgalmasabb. Most épp azért volt ez így, mert ezen a részen szinte végig hóban, illetve a havon  kitaposott ösvényen kellett haladnunk. Mindig vicces számomra, amikor túrabakancsban, rövidnadrágban, szélálló dzsekiben, csősálban, vékonyabb sapkában és persze napszemüvegben túrázhatok. Így volt ez most is. Ahogy haladtunk felfelé, a völgy enyhén visszaszűkült és a havas, fagyos emelkedőkről tökéletesen elvezette lefelé - velünk szemben - a hideg szelet. Ez indokolta a hóbortos öltözékemet.

Ez a szakasz száraz időben egyébként olyan érzést váltott ki belőlem egy korábbi túrám során, mintha egy tündérkertben barangolnék. Hatalmas köveken kell lépdelni, kis csorgó vízátfolyásokon kell átkelni, amik akár kerti csobogók is lehetnének egy zen kertben. Sajnos ez az érzés most a sok hó miatt nem kapott el, viszont így is vígan mentem végig ezen a szakaszon, mert egy újabb arcát mutatta meg a Dorfertal.

A Dorfersee-hez felérve Pazar látvány tárult elénk. A táj meghálálta a fáradalmainkat. A szél erősen fújt, de a Taft és a jó kedvünk azért még tartott. A viszontagságosabb idő ellenére kb 30-40 percet töltöttünk ott, remek fotókat készítettünk és elmélyültünk a hegyek ölelésében.

Szívünk szerint ott maradtunk volna végtelen sok ideig, de amikor már nem tartott a Taft, csak a jó kedvünk, akkor elindultunk a már jól ismert úton visszafelé.

Nagy igazság, hogy a visszafelé vezető út mindig rövidebb, de azért igyekeztünk mindenre rácsodálkozni, ami észrevétlenül elbújt előlünk a felfelé vezető utunk során. Így sikerült megfigyelnünk és elgondolkodnunk azon, hogy a helyi időjárás és -területi adottságok miatt milyen nehézségekkel kell szembenézniük az ott élőknek. Ahogy említettem, kemény tél volt ebben a régióban a túránkat megelőzően, sok lavina zúdult a völgybe, amik kisebb erdőket tartoltak le. A helyieknek meg kellett várniuk, hogy a hó elolvadjon és csak ezt követően (júniusban!) volt lehetőségük megkezdeni a kármentesítést és a tereprendezést, amit kortól és nemtől függetlenül közösen végeztek. Jó látni, hogy vannak még helyek, ahol él a közösségi szellem és létezik az együttműködés.

Ezen merengve és erről beszélgetve haladtunk tovább, amikor észleltük, hogy már a kiszélesedett völgyrészen haladunk.

Tovább baktattunk, ismét átkeltünk az alagúton, leereszkedtünk a patak szintjére, majd elérkeztünk a völgy - ekkor már - kijáratához. Kellemes napsütésben, a tónál megtapasztal hideg szelet már elfelejtve lesétáltunk Kalsba, vissza az otthonos szállásunkhoz.

A kellemesen elfáradt lábaink az otthon melegében megpihentek és a közös vacsoránál, az asztalunkat körülvevő ablakokon keresztül tovább gyönyörködhettünk a hófödte mészkőcsúcsok látványában, míg leesett a nap utolsó sugara is.


A túra technikai adatai
Ország:                                                                   Ausztria
Régió:                                                                     Tirol
Túra kiindulási pontja:                                      Kals am Grossglockner
Túra célpontja:                                                     Dorfersee
Túra távja:                                                             23 km (oda-vissza)
Túra nehézsége terep vonatkozásában:      2/5 - laza séta


Ha tetszett a leírás javaslom, hogy a Dorfersee-t NaTúrásítva fedezd fel.

Az utazás (akár egyéni, akár általam szervezett) részleteivel kapcsolatos kérdés esetén bátran vedd fel velem a kapcsolatot a NaTúra Facebook oldalán keresztül vagy itt.