Hallstatt NaTúrásítva

Hallstatt kis városkáját joggal nevezhetjük Ausztria kis ékszerdobozának. Ezt bizonyítja az is, hogy rengeteg kínai turista látogat ide, akik - számomra felfoghatatlan módon - imádják ezt a kicsiny várost. Így történhetett, hogy 2012-ben Kínában elkészítették Hallstatt pontos másolatát is. Ennek ellenére, aki megteheti a kínaiak közül, az ellátogat az eredeti, egyébként 1997 óta az UNESCO Világörökség részének számító kisvárosba. A számok magukért beszélnek: a kb 800 fős lakost számláló Hallstatt évente kb 800.000 (!) turistát fogad.

Mivel a túráim során az elsődleges célom az, hogy megcsodálhassam és megtapasztalhassam azt a helyet, ahol épp járok, ezért a turista-cunamit kikerülve, Hallstatt környékét is NaTúrásítva jártuk be. A várost ugyanis 1.000-2.000 méter magas hegyek ölelik körbe, melyeknek egy kis szeletét - kb 11 km-es távon - 2019. Húsvét hétvégéjén fedeztük fel.

Utunk első szakasza a Malerwegen vezetett, a Waldbach patak mentén. Folyásiránnyal szemben haladtunk kényelmes meredekséggel, időnként kitekintve a patak partjára, ahol a víz egyenletes csobogása nagyon megnyugtató volt. Körülöttünk a hatalmasnak tűnő mészkő falak és csúcsok, sejtelmes fenyő- és bükk rengeteg, a lábunk nyomában pedig megbújó kis hunyor, szellőrózsa és piros acsalapu virágok kísérték utunkat a völgyben.

A Gletschergarten-hez kitérve egy - akkor az olvadás hiánya miatt még - csendes vízeséshez érkeztünk. Remekül lehetett látni, ahogy a víz megformálta a maga útját és simára, ívesre csiszolta a medrét adó, kitudja hány éves köveket.

A vízesést magunk mögött hagyva műúton haladtunk tovább, melynek első szakaszáról pazar panoráma tárult elénk a már bebarangolt völgyre, Hallstattra és a Hallstätterseere.

Ahogy haladtunk felfelé a Hohe Sieg (1.151 m) mellett vezető úton, a bükkösöket felváltották a fenyvesek, illetve az akkor még igencsak vaskos rétegben elterülő hó. Mindig szeretek kellemes hőmérsékletben, akár rövidnadrágban havas utakon túrázni. Teljesen felpezsdít!

A Salzbergről lesétálva, a Mária Terézia bányához érve véget ért a túra idilli része, mivel a bányához siklóval könnyen feljuthatnak azok a turisták, akik a bányalátogatáson szeretnének részt venni. Az embertömegért a panoráma azért jócskán kárpótolt bennünket, bár a Hallstatt Skywalk "Welterbeblick" kilátóról való kitekintést nem volt sem elég időnk, sem türelmünk kivárni, mivel legalább 30 percet kellett volna sorban állnunk a már ott várakozó turisták után. A kilátóról egyébként madártávlatból tekinthetjük meg Hallstatt kicsi, makettnek tűnő utcácskáit és kék szőnyegként terül elénk a Hallstättersee. A kilátó minden nap 9:00 és 16:30 között ingyenesen rendelkezésre áll az időben érkező és türelmes turisták számára. 

Ebből a magaslatból lehetőség van a már említett siklóval (Salzbergbahn) lejutni Hallstattba, de mi természetesen a hegy oldalában lévő szerpentinen mentünk le, így sikerült ismét kicsit kevesebb turistával találkoznunk.

Amikor megérkeztünk Hallstatt házacskái közé és belevetettük magunkat a fő turisztikai látványosságba, a város felfedezésébe és megláttuk a hömpölygő turistatömeget, akkor az fogalmazódott meg bennem, hogy lényegében nem is olyan kíváncsiak ezek az emberek, hiszen egész nap a túránk során összesen 5-6 túrázóval találkoztunk. Ők pedig mind itt, ebben a kisvárosban bolyonganak föl, s alá, pedig a környék tele van szebbnél szebb látnivalókkal, kilátópontokkal. Mondjuk, talán jobb is, hogy ez a rengeteg ember nem tud ezekről a még érintetlen helyekről a hegyek között.

Hallstatt városkája valóban elragadó és méltán nevethető Ausztria ékszerdobozának. Igazán jó, hogy a mai napig vigyázzák és óvják a házak eredeti stílusát, ami a város igazi báját adja. Különlegesség ezen a tájékon, hogy a házak falának tövébe fákat ültetnek és azokat "felfuttatják" a házakra. Sokaknak, ahogy nekem is, szerintem a családfa vagy az életfa , mint szimbólum ugrik be először, amikor meglátja ezeket a természetes díszítőelemeket. A városkát az építészeti alkotásokon kívül rendkívül hangulatossá varázsolják még a kicsi, kanyargós utcácskák is. Javaslom, hogy aki ide látogat, az - miután végig ment a főutcán - bátran térjen le a kis mellékutcákra, mert ott sokkal kevesebb emberrel fog találkozni, cserébe viszont egészen közelről megszemlélheti a hely építészeti- és díszítési sajátosságait. Természetesen mi is elsétáltunk a "nem is jártál Hallstattban, ha innen nem készítettél fotót" helyre, ahonnan a városra visszatekintve valóban képeslapra illő látkép tárult elénk.

A hegyeket, a tavat, a várost, annak színeit és hangulatát megismerve, nem lehet vitatkozni azzal a rengeteg turistával, akik rajonganak Hallstatt bájáért, de talán szerencsésebb lenne, ha kicsit szervezettebben és turnusonként kevesebben özönlenék el ezt a kisvárost. Szerintem az itt élők és az ide látogatók számára is sokkal élhetőbb és élvezhetőbb lenne.

Összefoglalva Hallstatt környéki túránkat azt kell mondanom, hogy aki teheti, ebben az életében egyszer látogasson el ide, nézze meg a városkát és környékét, érezze át az idő súlyát az ódon házak falai között és töltődjön fel a város feletti hegyekben, mert Hallstatt nem csupán egy építészeti ékszerdoboz, hanem egy igazán vadregényes, természet közeli kisváros is.

Ha tetszett a leírás javaslom, hogy Hallstatt városát és környékét NaTúrásítva fedezd fel. Az utazás (akár egyéni, akár általam szervezett) részleteivel kapcsolatos kérdés esetén bátran vedd fel velem a kapcsolatot.

Szerző: Menyházi Regina

Szeretnél még több érdekes és hasznos cikkeket olvasni? Kattints a lenti gombra és már böngészhetsz is!