Esőben túrázni? Egyedül? Menő!

2019.10.27

Az ősz beköszönttével gyakran találkozhat a kirándulni vágyó azzal, hogy csendesen szemerkél az eső akár egész nap, és ez, az esetek többségében eltántorítja őt attól, hogy bátran nekivágjon az erdőnek.

Ezt, az esős napokkal szembeni "félelmet" szeretném ebben a bejegyzésben feloldani, hogy merjetek bátrak lenni és magatok mögött hagyni azt a kényelmes kanapét.

Az esős utam Zebegény - Törökmező - Zebegény útvonalon vezetett. Azon a héten egy csepp eső sem esett, de amikor elindultam, persze, hogy borús lett az ég. Ahogy megérkeztem a vonattal Zebegénybe, leszálltam a peronra és haladtam nagyjából 20-30 métert, a borús égbolt elkezdett szemerkélő esőcseppekkel kísérni utamon.
Sokan ezen a ponton már el is bizonytalanítják magukat és hiába hívja őket az erdő, mégis a kanapé győz.
Hideg nem volt, az eső csendesen szemerkélt, így semmi okom nem volt arra, hogy visszaforduljak és megvárjam a következő vonatot, ami haza vitt volna. Így vette kezdetét az egyik legkedvesebb "solo-túrám".

Zebegény pofás kis házikóit magam mögött hagyva megérkeztem a Malom-patak völgyébe, ami a borongós égbolt ellenére káprázatos színekkel fogadott. Ez elég bíztató belépő volt számomra a még hátralévő, nagyjából 10 km-re.

A patak folyásirányával szemben haladva mentem egyre beljebb az erdőbe és kerültem egyre közelebb ahhoz. A patak kiszélesedő völgyébe érve buja zöld mindenség látványa fogadott és lépteimet kis billegetők és cinegék vigyázták. Persze tisztes távolságból, előttem haladva.

A zöld színt aztán az őszi sárgás-barnás árnyalatok váltották fel, míg elérkeztem az első patakátkelésemig. A patak túlpartján jó ideig tisztásokon haladtam keresztül, ahol megszámlálhatatlan mennyiségű őszi kikerics várta, hogy valaki végre gyönyörködjön bennük.

A nyílt terepről aztán egy szűk ösvényre tértem, aminek a hangulata egyszerűen magával ragadó volt és úgy éreztem, hogy belecsöppentem a Hófehérke című Disney mese azon jelenetébe, amikor a lány eszét vesztve berohan a sötét, mély és ismeretlen erdőbe. Ez a szakasz volt az egyik kedvencem ezen a túrán. 

A meseszíntérből kiérve aztán ismét egy színes erdei szakasz következett, ahol a tölgyek mellé becsatlakoztak már a gyertyánok is. Ezen a völgyszakaszon végig kanyarogva érkeztem meg a Hétvályú-halastóhoz, ahol szintén pazar színek és látkép fogadott.

A tótól továbbindulva hirtelen megtorpantam. Először nem is láttam, hogy mi miatt, csak egy érzés fogott el, hogy "Állj meg!" Amikor lenéztem, ott figyelt a bakancsom mellett egy tündöklő narancssárga pöttyökkel tarkított foltos szalamandra. Nagyon megörültem neki és néhány percig vigyáztam az útját. 

A kis kétéltű barátomat magam mögött hagyva felkapaszkodtam a meredek menti úton a Fehér-forrásokig. Ezen a békés, nyugodt, idilli bükkökkel szegélyezett helyen elidőztem kicsit. Nem is lehet itt más tenni, mint megcsodálni a természet alkotásait: a fák gyökérzetét, lombkoronáját, a csordogáló forrásokat, a víz vájta patak medret. Ez a hely volt a második kedvencem ezen az úton.

Innen tovább haladva hamar megérkeztem a Törökmezői Turistaházhoz, ahol a helyi macskákon kívül néhány embertársammal is találkoztam. A túrán először. Itt kis időre megpihentem és mint mindig, szóba elegyedtem kicsit a helyiekkel.

Törökmezőről továbbhaladva ismét színpompás szakasszal ajándékozott meg az útvonal.

Aztán újra egy sűrű gyertyános részen haladtam tovább. Mesés volt az erdő mélyén egyedül, csöndben és nesztelenül barangolni. Ráadásul a fák lombkoronái, ahogy összefonódtak, úgy óvtak az esőtől. Épp csak egy kevés hullott így rám, szinte fel sem tűnt, hogy fölöttem minden megázik. 

Utam végéhez közeledve hálás szívvel kisétáltam az erdőből és újra Zebegény csendes utcáin találtam magam. Természetesen betértem a helyi nevezetességnek számító Monarchia Rétesházba, ahol vettem egy kis finomságot az otthoniaknak.

Persze a vonat épp az orrom előtt ment el, de nem volt okom panaszra abban az egy órában, míg megérkezett a következő, hiszen a Galéria Cukrászdában ettem egy remek sütit és ittam egy még remekebb kávét.
Tettem mindezt délelőtt 11 órakor (mire az eső is elállt) és így igazán feltöltődve indulhattam neki a nap második felének.


A túra technikai adatai
Ország: Magyarország
Régió: Börzsöny
Túra kiindulási pontja: Zebegény
Túra célpontja: Törökmez
Túra távja: 12 km (oda-vissza)
Túra nehézsége terep vonatkozásában: 2/5 - laza séta


Ha tetszett a leírás javaslom, hogy az útvonalat NaTúrásítva fedezd fel.

A túra (akár egyéni, akár általam szervezett) részleteivel kapcsolatos kérdés esetén bátran vedd fel velem a kapcsolatot a NaTúra Facebook oldalán keresztül vagy itt.