A Naszályra muszáj felmenni!

2020.05.10

A Börzsöny előterében terül el a Cserhát nyugati vonulata, melynek legmagasabb pontja ez a megsebzett mészkőhalom, a Naszály (652 m). A sebhely okozója a Duna-Dráva Cement Kft. Váci Gyára, mely 1963 óta termeli ki a cementgyártáshoz igazán jó minőségű alapanyagként szolgáló, triászkori mészkövet.

No, de nézzük, hogy miért is muszáj a Naszályra felmenni.
Nem szeretném most rangsorolni az érveimet, mert nem is igazán tudnám. Inkább megpróbálom úgy összerendezni az ott található csodákat, hogy Neked - kedves olvasó - is megjöjjön a kedved a túrázáshoz.

A hegy tengerszint feletti magassága 652 méter magasan található. Ebbe a kis magasságba több útvonalon is feljuthatunk, de ne feledjük el, hogy a hegyre mindenképpen FEL kell mennünk, így az emelkedőket nem tudjuk igazán lespórolni.
A hegytetőt megközelíthetjük Szendehely felől, ahonnan az Országos Kéktúra (OKT) útvonala vezet fel, de a Sejcei agyagbánya mellet haladó sárga sáv, illetve sárga háromszög jelzésen is felkapaszkodhatunk a meredek hegyoldalon.
A számomra legkedvesebb útvonal Kosd csöndes falujának végéből indul, az egykori bányászati úton, melyen ma a zöld kör jelölésű túraútvonal halad. Meglátásom szerint ezt a jelölést követve - az OKT útvonalába becsatlakozva - a legszebb és leglátványosabb a Naszályra fel vezető út. Így hát ezen az útvonalon gyalogoltunk fel már több alkalommal is a túráinkon résztvevőkkel. És milyen jól tettük!

Az út legelején, kb 800 méter megtétele után a kis lankás emelkedőn hamar eljutottunk a kosdi Szénbánya halottainak emlékművéhez. Az egyik alkalommal egy nagyon kedves és nagy tudással bíró helyi túrázótársunk részletesen beavatott bennünket a tragikus eseménynek emléket állító hely történetébe.
A Naszály Kosd felőli részén már 1899-től beszélhetünk barnakőszén bányászatról. 130 - 132 méteres mélységben 1 - 1,5 méter vastagságú rétegben jó minőségűnek mondható barnakőszenet találtak, amit az 1900-as évek elején el is kezdtek bányászni. Mivel a Naszály jelentős tömege dachsteini mészkőből áll, ezért a mészköves területekre jellemző töbrök, víznyelők és barlangok itt is szép számmal megtalálhatók. Ezekben az üregekben nagy mennyiségű víz tud felgyülemleni, ami a bányászat szempontjából azért volt veszélyes, mert a fejtési munkák során rendszeresek voltak a vízbetörések.
Így történt, hogy amikor 1931. szeptember 28-án este a bányában egy 9 fős brigád épp a korábbi bányarobbantás anyagát termelte ki, akkor a szűk és lejtős járatot (másnéven ereszkét) hirtelen elöntötte a mészkőbezárt víz... Azon az estén a kilenc fős brigádból heten életüket vesztették. Nekik állítanak emléket az itt található kopjafák sora és az elhelyezett emléktáblák.
A történetet szinte lélegzet visszafojtva hallgattuk végig - ezzel kicsit rendeződött is a légzésünk -, majd fejet hajtva a szerencsétlenül járt bányászok emléke előtt, tovább indultunk.

A lankás úton kényelmesen felsétáltunk az OKT csatlakozásig, majd neki indultunk a fokozatosan emelkedő hegygerinc keleti oldalának. Kisebb szusszanókkal megpihenve felértünk a hegy keleti lejtőpihenőjére, a Kopasz-tetőre, ahonnan pazar panoráma tárult elénk. Terepasztali makettként a lábaink előtt hevert Ősagárd a parányi házaival, mögötte a messzi távolban megmutatta a havas vonulatait a Tátra is, északkeleti irányban Szanda vára magasodott, keleten pedig a távoli homályban a Mátra vonulatai sejlettek fel. Mondanom sem kell, hogy jónéhány perces pihenőt töltöttünk ezen a helyen.

A panoráma mellett kis apróságokban is gyönyörködhettünk, mivel a tavasz első hírnökei ekkor már büszkén mutogatták magukat. Utunkat a Naszály tetejéig végig kísérték a hóvirágok, a kékibolyák és itt-ott már a zsenge kakukkfű illatát is lehetett érezni. Hmmm.... Mintha újra ott lennék.

Az első panoráma pontot magunk mögött hagyva hamar elértük a Násznép-barlanghoz vezető kereszteződést. A barlang bejáratához a kék Ω jelzést követve juthatunk le. Az 510 m tengerszint feletti magaságban, a Naszály meredek, északkeleti oldalában található inaktív forrásbarlang első termébe a 13 m hosszú és 3 m magas bejáraton léphetünk be. Fontos, hogy a barlang belő termei kizárólag a Duna-Ipoly Nemzetipark Igazgatóágának engedélyével és szakvezetéssel látogatható! De hogy kúszás-mászás nélkül is el tudjuk képzelni, milyen lehet a hegy gyomrába fúródott barlang, megnézhetjük az erről kézült metszetet.

A Násznép-barlang a Cserhát egyik legrégebben jegyzett barlangja. Nem csoda hát, ha több legenda is fűződik hozzá. Kettőt meg is osztanék itt, melyek a barlang elnevezésének eredetére utalnak.

Egy közeli településen úgy tartják, hogy az egyik szomszéd vár urának leánya beleszeretett egy jobbágy fiába. Titokban meg is esküdtek, de mikor az esküvő után hazafelé vonultak, a dühös apa üldözni kezdte a násznépet, mely ebbe a barlangba menekült.
Egy másik monda úgy szól, hogy egy lakodalmas menet a török csapatok hirtelen közeledtének hírére ebbe a barlangba menekült, és itt tartották a lagzit.
E két rövid névmagyarázatnak az lehet az alapja, hogy régészeti kutatások alkalmával számos edényt, edénytöredéket találtak a barlangban. A rendkívül nagyszámú edénytöredékből következtette a nép, hogy itt valami nagy lakomának kellett lennie.

A barlangtól visszakapaszkodva a gerincre, tovább kell követni a kék sáv jelzést. Ha így teszünk, hamar meg is érkezünk a Naszály-hegy tetejére, amit az ott magasodó, egykor kulcsfontosságú mérőtorony jelez. Sajnos a torony napjainkban turisztikai szempontból nem sok figyelmet kap, pedig remek kilátót lehetne belőle csinálni.

Kis pihenő után ismét útnak indultunk, továbbra is a kék sáv és a sárga kör jelzéseket együtt követve. A Naszály nyugati gerincén leereszkedve útkereszteződéshez érkeztünk, ahol a kék sáv és a sárga kör elváltak egymástól. Mi a sárga körön maradtunk, így a kereszteződétől néhány lépésnyire le is merészkedhettünk a naszályi vaditató feltöltődött víznyelőjéhez. Az egyik túrán velünk tartó kutyák természetesen bele is merészkedtek a sekély vízbe, de hamar ki is futottak, mert elég hideg volt még a víz. Tekintve, hogy ez egy vaditató, ezért semmiképp sem ajánlott benne a pancsolás még hőség idején sem!

A vaditatót magunk mögött hagyva rátértünk a kék háromszög jelzésű útra, ami a Naszály gyöngyszeméhez, a Látó-hegyhez vezet. A kis lankás útról felérve a mészkő sziklás hegyoldalra, egyszerűen eláll az ember szava. Páratlan, 180°-os látkép tárul annak a szeme elé, aki ide felgyalogol.
Kelet felé tekintve láthatjuk az elénk terülő Gödöllői-dombság lankáit. Dél felé tiszta időben egészen Budapestig, a Széchenyi-hegytől egészen a Hármashatár-hegyig el lehet látni. Nyugati irányban a Pilis-hegység és a Visegrádi-hegyég magaslatai néznek vissza ránk. Északi irányban a Börzsöny tetői is megmutatják magukat, de a panoráma ékköve nem más, mint a vén Duna, ahogy tekereg a hegyek lába előtt. Napütéses időben csodásan csillan meg a folyón a napsugár, ezzel is emelve a látvány élményét.
A szemfülesebbek, akik nem csupán a távoli tájat kémlelik, a hegy oldalában különféle virágokat fedezhetnek fel. Tavasz eleji idényben például kikericset, tavaszi ledneket, vagy épp tavaszi kankalint.

Miután mindannyian telítődtünk a hely adta látvánnyal, visszaindultunk a kék háromszög jelzést követve, egészen a vaditatóig. Itt rákanyarodtunk a sárga kereszt jelzésre, amit majdnem a túra végéig követtünk. Igazán kényelmes ez a levezető útszakasz, mivel széles erdészeti útról van szó. Egy kis laza sétát követően megérkeztünk a Nagybánya-kő bejáratához vezető elágazáshoz, ahová természetesen mindig teszünk egy kis kitérőt.

A mára már felhagyott bánya jelentősségét az úgynevezett hárshegyi homokkő adta, melyet a kifejtést követően építő- és díszítő kőként évszázadokon át használtak. Feltehetőleg a Vácott található, későbarokk építészeti remekek - mint például a Migazzi Kristóf püspök által építtetett diadalív - alapjául szolgáló kőtömbök is innen származhatnak. És hogy az egykori bánya renoméját még inkább emeljem, elárulom, hogy a Lánchíd 1839-ben kezdődött építkezésénél is felhasználták az itt bányászott, jó minőségű homokkövet. Talán a híd pilléreit őrző oroszlánokat az innen származó kőtömbökből álmodta meg és faragta ki az alkotójuk, Marschalkó János.

Miután kigyönyörködtük magunkat, a bánya hatalmas falait magunk mögött hagyva visszatértünk az eredeti útvonalunkra és tovább sétáltunk a tölgyesekkel szegélyezett úton. A lábunk alatt színes mészkődarabok sercegtek. Egyet-kettőt meg is vizsgáltunk közelebbről. Jól kirajzolódott kis üledéksávokat fürkészhettünk.

A sárga kereszt jelzést követve, az út kanyarulatában egy irtásnak köszönhetően egészen remek kis kitekintésre volt lehetőégünk. Előttünk terült el Kosd terepasztalra emlékeztető látképe, de a távolban Szanda vára is megmutatta magát. Érdemes ebben a kanyarban, ha csak néhány percre is megállni és kicsit kémlelni a tájat.

Az útvonal utolsó érdekessége innen nagyjából 200 méterre található, ami mellett természetesen mi sem haladhatunk el szó nélkül.
Az itt álló tájékoztató táblát elolvasva megtudtuk, hogy ez a hely nem más, mint a Pádimentom-kő, avagy "naszályi-mészkő" vagy palócosan egyszerűen csak "págyimentom". Érdekessége a pados elválású, tömött szerkezetű és fényesen kopó kemény mészkő, melyből a márianosztrai és a szobi kőfaragók járdalapot és kockakövet faragtak. Feltehetően innen ered az egykori bánya elnevezése is: pádimentum/pádimentom, azaz padló.

A hely megcsodálása után tovább indultunk. A sárga kereszt jelzés hamar bevezetett bennünket egy fiatalnak mondható tölgyerdőbe, melyen keresztül egy egészen kicsi ösvény haladt. Ezen kanyarogtunk föl s alá, izgalomként pedig átkeltünk néhány mélyebb vízmosáson is. Rendkívül hangulatos része ez a Naszálynak.

A kis ösvény végül becsatlakozott az utunk elejéről már ismerős zöld kör jelzésű bányászati útba. Ezzel a körtúra mondhatni bezárult. A hegyen szerzett ismereteinknek köszönhetően ekkor már jól tudtuk, hogy a talpunk alatt fehérlő kövek egykor talán a Pádimentom-kő oldalában pihentek, míg onnan ki nem fejtették azokat és le nem fektették ide, ennek a bányászati útnak az alapjára.

Ezek a gondolatok kísértek ki bennünket az erdőből és kellemes fáradtággal, de mosollyal az arcunkon néztünk vissza a Naszály tetejére. Mindig jó érzés látni, hogy merre jártunk aznap.

A túra technikai adatai
Ország: Magyarország
Régió: Nyugat-Cserház
Túra kiindulási pontja: Kod
Túra célpontja: Naszály-hegytető
Túra távja: 10 km (körtúra)
Túra nehézsége terep vonatkozásában: 3/5 (meg tudod csinálni)

Ha tetszett a leírás javaslom, hogy az útvonalat NaTúrásítva fedezd fel. A túra (akár egyéni, akár általam szervezett) részleteivel kapcsolatos kérdés esetén bátran vedd fel velem a kapcsolatot a NaTúra Facebook oldalán keresztül vagy itt.